Nélküled a világ

Penge éles , fakó szélben némán lépdelek

Kobalt égen sebessen kúszó

Viharfelhők árja körbevesz,

S ezüstös eső veri a fák lobjait.

Szárazon zizieg az

Elszáradt levél,

Rég volt nyárról meséket

Regél,

S fáradtan az Égi Kar zenél,

Át a Bánat szürke

Köppenyén.

 

Veled ezt meg hogyan értethetem:

Nélküled a világból kiveszik

a lázas Értelem,

S hív magányos végzetem,

Túl a Vágyak Erdején,

Búg a Törött Kürt

Felém.

Rég volt nyárról meséket

Regél,

S bágyadtan az Égi Kar

Zenél,

Át a bánat elhaló

Ködén.

 

 

Nélküled a világ színtelen,

S számomra ez intelem.

Drága kezed el nem érhetem,

Mégis erre vágyom ,

Éhezem.

Oda adnám érte egész életem,

Ha foghatnám szünntelen,

S szerethetnélek

Bűntelen,

Túl a Bánat szürke

Köppenyén.

 

 

Nélüled élni merő küzdelem,

Mert álmodni már nem merek,

Kába fejjel csak előre törtetek

Át a Bánat elhaló

Ködén.

 

2013.09.09.

(ColeSchiffer)

 

 

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.